A tavalyi emlékezetes és gazdag Győr-Sopron vármegyei kirándulásunk után 2023-ban a közelben maradtunk. Kevesebb utazás – több látnivaló jeligével. Tavasszal Debrecent jártuk be egy nap alatt, most a kormánykeréken csak egy kicsit állítva kelet felé vettük az irányt.

Eperjesi Szabolcs és Szász Csaba szervezésében előbb Tokaj-Hegyalja szőlővesszein csemegéztünk, majd a Nyírség 3 városával Nyíregyházával, Nagykállóval és Nyírbátorral ismerkedtünk meg. Ahogy azt reméltük, az előzetesen becsült helyek ha nem is napok alatt, mint tavaly, de szépen feltöltődtek. A busz és a lefoglalt szállodai helyek tisztességesen ki lettek használva. A befizetendő részvételi díj 49.000Ft volt személyenként, mely a szomszédos Aquarius wellness fürdővel közvetlen átjárással rendelkező kiváló Hotel Sóstó szállásdíját és svédasztalos félpanziós ellátását fedezte. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a busz költségét kamaránk állta, a helyszíni belépőket és menet közbeni fogyasztást mindenki egyénileg fizette.

Pénteken reggel 8-kor indult a buszunk a Tapolcai elágazástól. A résztvevők régi ismerősként üdvözölték egymást, s foglalták el helyüket a buszon.

Voltak akik párban, voltak akik családdal érkeztek, hisz nem lehet elég korán kezdeni a legfiatalabb generáció beszoktatását sem.

Első állomásunk kifejezetten erős kezdésnek bizonyult. A Mád melletti Padi hegy tetején épülő, de már befejezés előtt álló Sauska borászat és Látogató Központ épületénél álltunk meg, mely extravagáns land art jellegű formálásával már a beharangozó tablón is elsőre magára vonta a figyelmet. A ház bejáratánál Angi Ágota, a tervező Bord Építész Stúdió képviselőjeként várt minket, s mondott, mutatott néhány érdekességet a koncepció alakulásáról. A körbeadott legelső 3d-s makettként készített kétgombos zöld babzsák egyszer majd biztosan ki lesz állítva a borászati és a nyilván mellette felépülő építészeti múzeumot összekötő közvetlen átjáróban. Miközben hallgattuk a kedves és közvetlen előadást a borászat képviselője saját márkás pezsgő töltögetésével támasztotta alá a szavak és zamatok igazságát. A borászat objektív és szubjektív vélemények alapján is lenyűgöző volt kívül és belül egyaránt. Maga a látogatók fogadására kialakított 10m hosszú, térben hullámzó tömör fa recepciós pult előállítási költsége egy kisebb családi ház árával vetekedhetett. A térszervezés és kilátás mellett a látványkonyha 5cm vastag ívelt csiszolt márványlapjai, az egyedi és könnyedségével letaglózó, de kiváló ergonómiával rendelkező vendégszékek, minden részletükben azok összhangját mutatták. Érdemes lesz a helyet a jövő tavaszi nyitást követően a sofőrséget átvállaló társaságban újra meglátogatni.

Mádon, következő megállónkon Kovács Ági építész tagtársunk várt, majd kalauzolt végig minket a település központján. Mád az elmúlt években hatalmas fejlődésen ment keresztül. A társadalmi, politikai elit jelentős része érezte úgy, hogy Mádon házzal és szőlőbirtokkal kell rendelkeznie, ami komoly hajtóerőt jelentett a világörökségi tervtanács felügyelete mellett megvalósuló épület- és közterület felújítások tekintetében. Mád főutcáján pedig megvalósult az, ami nem sok községben eddig: az utcai elektromos légkábelek bekerültek a föld alá. Megtekintettük többek között a Bodonyi Csaba által tervezett 2010-ben megépített Tokaji Royal borászat belül beton, kívül vágott terméskővel burkolt épületegyüttesét, a Borsay kúria mögé organikus stílusban megépült egyetemi tanulmányi épületszárnnyal, valamint a Rákóczi házat is.

Úton Tokaj felé a Tarcali vasúti átjáró előtt technikai okok miatt elidőztünk néhány percet, a busz nem vette be az 1. sebességi fokozatot, de aztán simán megérkeztünk Tokajba, ahol egy ebédszünettel és ezt követően az ottani kávépörkölő manufaktúra ízeinek megismerése következett. Ezután a Singer Design építészeti és a Dudinszky Építésziroda generáltervei alapján a Csurgó völgyi felhagyott andezitbányában megépült Hotel Minaro extravagáns épületét jártuk be. A kívül mozgalmas geometriájú de teljesen szürke, belül pedig a dél-amerikai esőerdők tematikájával kialakított épület értékelése a társaságban erősen megoszló lett. A belső térben a kihagyott lehetőségek és zavaró disszonáns elemek mellett pazar megoldások váltották egymást. Az elnöki lakosztály belső sötétsége és sivár tetőteraszával ellentétben a bár teljes felületén világító kőfala egészen különleges megjelenést adott a térnek.

A hotelből átsétáltunk a szomszéd domboldalra, ahol Juhász-Nagy Balázs által tervezett Máriásy borászati birtokon vezettük át a nap szakmai részét kötetlenbe. A házigazdáink Szabó Zsolt és a bormester Bacsó András kedves vendéglátása levett minket a lábunkról. Köszönhetően a furmint 3 életével borkóstolás útján történő alapos megismerésének és a délutáni napfényben fürdő szőlőtőkék közt tett sétának egyaránt.

A birtok jelenleg is fejlesztés alatt áll. Az épületek közül eddig a borászati és látogatóközpont domboldalba illesztett zöldtetős épülete áll.

Az épület ellentéte a korábban látottaknak. Szerény, de határozott. Nem arcot akar adni a tájnak, hanem a táj szépségét kívánja aláhúzni, abban nyitott napos és barátságosan védett árnyékos helyeket jelölve ki egy busznyi ember számára is egyszerre. A jól sikerült kóstoló után kicsit megkésve, de törve nem érkeztünk meg Nyíregyházára a szálláshelyünkre. Közvetlenül egy másik busz után. Így az aznap esti fürdőzésre szánt idő helyett a recepciónál sorakoztunk, de tettük ezt a nap eseményeivel feltöltődve jókedvűen és békésen. A vacsorát szerencsére így sem késtük le, a húsleves egészen finom volt. Én pl sosem ettem még levest a desszert után eddig, de itt igen.

Másnap Kulcsár Attila neves nyíregyházi építész kollégánk kalauzolt minket saját és kollégái épülete között. Első állomásunk Nagykálló volt, ahol a főtéren a Városháza előtt megállva mesélt nekünk az általa tervezett épület kialakítását meghatározó szempontokról és a város rövid történetéről. Innen továbbállva a Nyírbátor főterén álló, Bán Ferenc tervezte művelődési ház volt a következő épület, amiben alaposabban elmerültünk. Az úgy igazán Bán Ferencesen formabontó épület úgy lett “illesztve” a zártsorú előkert nélküli városi utcaképbe, hogy a valódi utcai homlokzata 8-10m-rel van beljebb tolva az utcai telekhatártól. Ezt a mélységet egy nagyon komoly lépcsőrendszer tölti ki, ami egyből az emeletre vezet, ahonnan újabb, immár belső lépcsősor vezet tovább a 2. emeleten található előcsarnokba és színházterembe. Meglepő volt szembesülni az óriási, érzésre 6-800m2-es színpad mellett arányaiban kicsi kb 200 fős nézőtérrel.

Nyírbátorban az ebédszünetet követően bebocsátást nyertünk a 15. sz. végén épült minorita templomba, ahol a hűen megmaradt gótikus térszerkezetben elhelyezett 4db óriási barokk oltár – egyébként nehezen elképzelhető – harmóniájára csodálkozhattunk rá. Ezt követően a nemrég elkészíült várostörténeti sétányon a sárkányok útján végighaladva fedezhettük fel a Báthoryak óseként nyilvántartott vitéznek az ecsedi lápi sárkánnyal vívott sikeres küzdelmének nyomait. A bemutatott sérült sárkánycsontok poliuretán magja radiokarbon módszer alkalmazása nélkül is elárulta azok keletkezési korát. Jelen állapotában néhány hónap pontossággal megbecsülve.

A sétány másik végpontján a híres református templom várt minket nyitott kapukkal. A gyönyörű műemlék története után megismerkedhettünk annak rejtett zugaival is. Fölmehettünk a boltozat fölötti padlástérbe és a különálló fa harangtorony tetejébe is – komplex egésszé téve ezzel a kulturális élményt. A nap bukéját a műemléki citromdíjas “Báthory kastély” adta meg, amit egy magtár átalakításával alakítottak át műemléknek tűnő közösségi térré. Olyan sosemvolt tereket és formai megoldásokat hozva létre, amik kiválóan alkalmasak a gyanútlan és hiszékeny látogató megtévesztésére.

Délután 5-re értünk vissza a szállodába, ahol a szomszédos wellness fürdő élményelemeivel ismerkedhettünk meg, de előtte kisebb csoportban még a DVTK győzelmét is sikerült kiszurkolnunk a tévémeccsen a Debrecen ellen. Mindezt Nyíregyházán… Este pedig emellett, vagy pedig ehelyett a zenélő szökőkút 40 perces egyébként nagyon szépen kitalált, fények játékával alaposan megtámogatott műsorát is élvezhettük. Közben nem lehetett nem gondolni a saját szökőkutas terünkre a Hősök terére, mint az itt látottak ellenpontjára.

Vasárnap Nyíregyházával ismerkedtünk. Először is Bán Ferenc által 29 évesen tervezett, a város jelképének számító művelődési házat néztük meg, ami a közelmúltban jelentős átalakításon esett át. Ennek során a mellé épített zárt és nyitott lépcsőházak révén az eredeti markáns híd megjelenés ereje jelentősen csökkent, de cserébe a ház megfeleltethető lett a mai kor akadálymentesítési és tűzrendészeti előírásainak.

Ezt követően a Campus felé vettük az irányt, ahol egy nagy közös séta keretében ismerkedtünk az elmúlt 25 év ottani fejlesztéseivel Kulcsár Attila avatott idegenvezetése mellett. Bár előbb úgy tűnt a vasárnapi zárva tartásra hivatkozva nem mehetünk be az épületekbe, de aztán mégis sikerült. Mint kiderült a szervezőnk többszöri e-mailes megkeresése elérte ugyan az illetékeseket, azt be is jegyezték a naptárukba, csak éppen válaszolni felejtettek el mind az összes érdeklődő levélre. Vezetőnk életművének legfontosabb darabját a nyíregyházi agrárképzés 2000-ben tervezett épületét jártuk be és körül, melyről érthető büszkeséggel beszélt. A 90-es évek építészetéből merítkező, de annak legdurvább vadhajtásait már levetkőző épület egyáltalán nem öregszik. Sem állagában, sem megjelenésében – köszönhetően az alkalmazott anyagok minőségének és a gondos részletképzéseknek is. S ha már Kulcsár Attila, akkor nem lehetett kihagyni az Örökösföldi lakótelep melletti területen megépített 3 templomát sem. Nem sok olyan hely van ugyanis, ahol egy zöldmezős útkereszteződésben egy-egy saroképületként 3 különböző vallás templomát építik meg ugyanazon tervező ceruzájából. Itt viszont igen. Az egymással szemben, egymás után felépített 3 teljesen különböző megjelenésű épület különböző korszakokat idéz. A református templom mészhomoktéglával gazdagon tagolt posztmodernbe hajló homlokzata belülről harmonikus belsőt rejt. A római katolikus templom tisztán vöröstéglás tömege nagyvonalú és látványos. Itt a belső kialakítás maradt el a külső megjelenés színvonala mögött. A harmadik, a görög katolikus templom hagyományos szerkesztésű tömege és belső tere már megtartotta a szinkront egymás irányában. Érdekes volt látni egymás mellett a 3 azonos kézből származó de teljesen különböző, mégis egymásra az alkotó személyén keresztül reflektáló templomot.

A belvárosi ebédszünetet követően délutánra már csak egyetlen program maradt: a Balázs Mihály által tervezett és frissen elkészült görög-katolikus múzeum épületének és tárlatának megtekintése. A házról a legfiatalabb építész kollégáink már rengeteget hallottak hiszen a tervező építész a BME-n önálló kurzust tartott annak építéséről. A ház maga időtlenül egyszerű formavilágával, rafinált részleteivel kíván teret adni a benne magát megmutatni kívánó múzeumi funkciónak, s teszi azt sikerrel. A tárlat maga érdekes és szép, viszont a másfél órás tárlatvezetés során olyan információkhoz jutottunk hozzá tömegesen, amivel egy görög katolikus teológia professzoron kívül, aki az ikonok történeti fejlődéséről írja éppen disszertációját nem sokan tudtunk mit kezdeni. Itt újra beigazolódott a híres tétel, hogy a kevesebb néha több. Lett volna.

Bár a vasárnap kissé szeles időt hozott, kirándulásunk során végig kiváló időjárást élvezhettünk. Ez akkor tűnt fel igazán, mikor megérkeztünk Miskolcra, ahol vigasztalan kemény eső fogadott minket. A búcsúzások így nagyon rövidek lettek. Ettől függetlenül egy igazán tartalmas és élvezetes 3 napot töltöttünk együtt, a korábbi túráinkon megszokott és megszeretett minőségben. Jövőre Veletek máshol ugyanígy.

Révai Tamás

Fotók: Pirity Ádám