Korábbi remekül sikerült kamarai kirándulásaink – 2018 Pécs és  2019 Szeged-Hódmezővásárhely-Makó – után nagyon vártuk a következőt.

Akkor még nem sejtettük, hogy nemcsak a következő évi kirándulást leszünk kénytelenek eltolni, de a 2020-as Olimpia, a Világkiállítás és a labdarúgó EB is hasonló sorsra jut. Azt sem gondoltuk, hogy 2020-21-ben nemhogy kirándulni nem tudunk, de időszakonként egy térben tartózkodni is tiltottá válik majd.

Tavaly a járványhullámok egyik kisebb szünetében hiánypótlásként legalább az Eger – Dél-Borsod egynapos kirándulásunkat meg tudtuk tartani, de ott is ott motoszkált bennünk az érzés, hogy a háromnapos nagy kirándulás az mégiscsak több és nemcsak háromszor több.

2022-ben végre sem járvány sem időjárás, sem háborús helyzet nem állta utunkat. Eperjesi Szabolcs, felesége Marika és Szász Csaba szervezésében összeállt a program és meghirdettük a jelentkezést. Ahogy azt reméltük, az előzetesen becsült helyek napok alatt feltöltődtek. A busz és a lefoglalt szállodai helyek maximálisan ki lettek használva.

A befizetendő részvételi díj 40.000Ft volt személyenként, mely a kiváló Fagus Hotel szállásdíját és svédasztalos félpanziós ellátását fedezte. A busz költségét kamaránk állta, a helyszíni belépőket és menet közbeni fogyasztást mindenki egyénileg fizette.

Pénteken reggel 7-kor indultunk a Tapolcai elágazástól. A résztvevők nem voltak idegenek egymásnak, akik pedig hozzátartozóként egymásnak mégis, azok hamar be lettek vonva valamelyik társaságba. Egy rövid budapesti megállót követően fél 1-kor érkeztünk meg a busszal Pannonhalmára az Apátság Szent Jakabról elnevezett zarándokházához, ahová az odavezető út ugyan nem egy közúti űrszelvény magasságát megközelítő buszra volt méretezve, de sofőrünk hősiesen megoldotta a helyenként beszorulással fenyegető útszakaszokat.

A Szent Jakab vendégházról Czigány Tamás DLA, a hely építésze mondott néhány mondatot, melyből legérdekesebb talán a kápolna építése és annak körülményei voltak. Ezt az egyszerűségében különleges, kizárólag 15/15cm-es fenyőgerendákból összerakott épületet kivitelezői túlárazásból fakadó  forrástúllépés miatt az építész saját beruházásban valósította meg – a rendelkezésre álló kereteken belül 2 ács és egy tucat építészhallgató részvételével egy kéthetes nyári tábor keretében.

Ezt követően felsétáltunk az Apátsághoz, ahová a Czigány Tamás tervezte új, a hegybe vágott, a várfal alatt átvezetett látogatói bejáraton keresztül érkeztünk meg

finoman tagolt, gyönyörűen kivitelezett látszóbeton felületek között. Szubjektív vélemény, de ennél hatásosabb és szebb, a helyén lévő látszó betonfelülettel még nem találkoztam.

Az Apátság előtt Gunther Zsolt DLA építész tartott figyelemfelkeltő és jól követhető előadást a bazilika új szemléletű felújításáról és a felújítás dilemmáiról. Ezt követően közösen tekintettük meg a lenyűgöző eredményt. Különösen érdekes volt a rozetta új onyx hártya áttetsző bevonata, mely az alapesetben díszes és színes körablakot egytónusúvá tette, ezáltal a társművészeteket kirekesztve tisztán architekturális elemként, a felújítás esszenciájaként terítette fényét a belső terekre.

Következő állomásunk az Apátság főbejáratától 2 perc sétára lévő apátsági borászat volt, ahol bepillantást nyerhettünk a nagyüzemi borászat jól átgondolt geometriájába, ahol az anyagmozgatást a gravitáció végzi 32m szintkülönbség ereje által. A várt borkóstolás a folyamatban lévő szüreti munkálatok miatt sajnos elmaradt, de kiváló hozott pálinkákkal pótoltuk a kiesést.

Sopronba a szállóba 6 óra előtt érkeztünk, miután a buszvezetőnk bemutatta, hogyan kell 300 métert tolatni egy zsákutcában, ahol megfordulni a busznak esélye sem volt. Megoldotta.

A svédasztalos vacsorát már mindenki nagyon várta és (legalábbis a környezetemben) senki nem volt csalódott. A vércukorszintek helyreállítását követően levezető egyéni wellness program következett, melynek során a társaság nyitott csoportokat alkotva ismételten megbontotta annak egyéni jellegét.

A szombat a “Bűvösvölgy Médiaértés-Oktató Központ” Lenzsér Péter által tervezett soproni épületének megtekintésével kezdődött. Ez egy, a gyerekek médiaértését és az abban való technikai tájékozódásnak helyet és keretet adó pedagógiai kezdeményezés, ami jelen lévő pedagógus építész hozzátartozók számára is szakmai többletet nyújtott. Innen végigsétáltunk Viszlai József által a 90-es években tervezett társasház együttesén és megérkeztünk a Lenck villához, egy igényesen felújított soproni klasszicista nagypolgári lakóházhoz, amiben látványos néprajzi kiállítás van jelenleg berendezve. A szombat délelőtti programunkon Jahoda Róbert építész kalauzolt bennünket.

Délután egy  Sopron belvárosi városnézés, szabad program után egy szabadtéri fotókiállítás megtekintését követően A Harrer csokimanufaktúrába tettünk látogatást. Ezután a csokikóstolásban eltelve busszal Balfra látogattunk ki a Weninger pincészethez. Ez a pincészet több tekintetben is ellenpontja volt a pénteki apátsági pincelátogatásnak. Borászatban nem jártas építésként is nyilvánvaló volt, hogy a rossz helyválasztás, vagyis inkább elhibázott hatósági helykijelölés milyen feloldhatatlan funkcionális problémákat szült. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy addig, amíg a háztáji bortermesztés szervezi és megőrzi a településképet akkor is, ha az a település központjában zajlik, addig egy több nagyságrenddel nagyobb borászati üzem működtetése már inkább szétfeszíti azt.

A szombat este szintén kiscsoportos foglalkozások keretében általános szakmai, egyetemi és szabadidős élmények megvitatásával zárult hozott pálinkák és a pincészetekben vásárolt borok inspiráló társaságában.

Vasárnap Győrbe buszoztunk, ahol a Széchenyi István Egyetem építészeti tanulmányi épületét tekintettük meg. Itt a Can Architects Építész Iroda 2 fiatal építésze Tátrai Ádám és Köninger Szilárd tartottak előadást oktatási létesítmények tervezési szempontjairól – saját gyakorlatban megvalósított közösségi tervezési metódusukon keresztül. Inspiráló előadás volt.

Hazafelé a buszon – előretekintve – már elkezdtük szervezni a jövő évi kirándulást, egyelőre lehetséges célterületek formájában. Az Őrség, a Balaton-felvidék, Prága illetve Bécs helyszínekkel. Köszönjük az élményt a szervezőknek Eperjesi Szabolcsnak és feleségének Marikának, valamint a szakmai helyismerettel rendelkező Szász Csabának!

Jövőre Veletek megint máshol. 🙂

Révai Tamás

(A fotókat a kiránduláson résztvevők fényképezték)